2019. sze 27.

Dávid és Góliát csatája - A téli háború

írta: donfüligdijames
Dávid és Góliát csatája - A téli háború

1939. novemberében járunk. Lengyelország vereségével megszűnt az egyetlen ütközőállam a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió között. Egyre valószínűbbé vált, hogy a két nagyhatalom össze fog csapni és ennek megfelelően mindkét fél elkezdte növelni a saját befolyási terültét.

thumbnail.jpgMiután Sztálin elfoglalta Litvániát, Lettországot és Észtországot, Finnország felé fordította a tekintetét. Így Molotov el is küldte ajánlatát a finneknek, mely szerint a szovjetek megnövelik a saját területüket Leningrádtól északra, bérelhetik a Hanko-félszigetet katonai támaszpontként és megkapják a Petsamo-félszigetet (és az ott található nikkelbányákat). Cserébe a finnek területeket kaptak volna Kelet-Karéliából.

Ezután „meglepő” események következtek: Sztálin nem kapta meg, amit akart és háborút indított a finnek ellen. A szovjet hadvezetés úgy számolt, hogy egy hét alatt le is fogja győzni a kisebb hadsereggel rendelkező és haditechnikailag fejletlenebb Finnországot. De elcsúsztak egy banánhéjon és csaknem négy hónapnyi küzdelem után sikerült elérniük a céljukat. És a legviccesebb az egészben, hogy ők maguk dobták a lábuk elé a banánhéjat.

Szóval hol ment félre a dolog az oroszoknál? Először is nem volt megfelelő hadvezetésük. A sztálini tisztogatások után többségében gyorsan kiképzett, tapasztalatlan parancsnokok álltak a hadsereg élére. Még nagyobb gondot jelentett, hogy komisszárok is nagy szerephez jutottak a harcokban, akik nem értettek a hadvezetéshez, de „politikailag megbízhatók” voltak. Ezekhez még hozzájárult az is, hogy a hadvezetés annyira elbizakodott volt a nagy fölényük láttán, hogy nem is a legtapasztaltabb katonáikat küldték a harcba. Nem volt kiépítve biztonságos utánpótlási útvonal, távközlési vonal sem és a megfelelő egészségügyi ellátást sem biztosították.

winter-war.jpgDe ne varrjunk mindent a szovjetek nyakába, mert azért az anyatermészet is rendesen beleszólt a dolgok alakulásába. Ugyanis az 1939-es tél volt a történelem egyik legkeményebb tele. Ilyen körülmények között még egy kisebb seb is halálos ítéletnek számított, ha nem látták el megfelelően. Még a sokat próbált orosz katonák is tömegesen fagytak meg, annak ellenére, hogy naptöbbségük téli hadjárathoz megfelelő ruházatot kapott. Igen, a ruha meleg volt, de egyáltalán nem volt álcázva, ugyanis az a rendszeresített khaki színű volt. Ebben az egyenruhában pedig tökéletes célpontjai voltak a finn mesterlövészeknek.

A finnek viszont nagyon jól alkalmazkodtak a viszonyokhoz és kihasználták az erősségeiket. Kisebb vadászosztagokat alakítottak ki, akik sítalpakon csendben meg tudták közelíteni az ellenséget és megtizedelni a soraikat. Mivel a szovjet csapatok nem tudtak a hatalmas hóban haladni, kénytelenek voltak a szűk finn utakon hosszú konvojokban haladni. Ez viszont remek lehetőséget adott a finneknek, hogy egy meglepetés támadással kisebb, elszigetelt egységekre bomlasszák szét az ellenséges csapatokat és egyesével elpusztítsák őket. Fontos védelmi vonaluk a Mannerheim-vonal, ami több megerősített, egymástól távol levő géppuskafészket és az azok között húzódó szögesdrót és árokrendszert jelentette.

talvisota_8_by_spidivonmarder_d398hkq-fullview.jpgVégül azonban mégis érvényesült a papírforma. A szovjetek új sereget gyűjtöttek és még nagyobb erővel csaptak le. Február 17-én sikerült áttörniük a frontvonalat, február 26-án pedig ostrom alá vették Viipuri-t. A finnek felismerték, hogy ezt a háborút innentől csak elveszíteni lehet, így március 12-én fegyverszünetet kötöttek. Az oroszok minden területet megszereztek, amit eredetileg is akartak, de több ezer élettel fizettek érte.

Kevés olyan háborút találunk a történelemben, ami egyoldalúbb lett volna. Igazi Dávid és Góliát párharca volt. Bár Dávid jól küzdött, végül a tavaszi olvadással elolvadt a parittyája a kezéből és, mint a történelemben oly sokszor előtte: Góliát győzött.

Szólj hozzá

finn háború szovjet tél sztálin finnek 1939 ussr második világháború ww2 téli háború